Összetörtem, hallassz engem?
Vak vagyok, mert te vagy minden, amit látok,
Egyedül táncolok, imádkozom,
Hogy szíved majd gondolja meg magát.
És ahogy ajtódhoz sétálok,
Szemem a padlóra szegeződik,
Mert nem tudok a szemedbe nézni, és kimondani,
Mikor kitárja karjait és szorosan ölel téged ma éjjel,
Egyszerűen rossz érzés lesz,
Mert nem tudlak ennél jobban szeretni, igen,
Mikor lefektet téged,
Talán csak meghalok majd belül,
Egyszerűen rossz érzés lesz,
Mert nem tudlak ennél jobban szeretni,
Nem tudlak ennél jobban szeretni.
Ha hangosabb lennél, észrevennél?
Mellém feküdnél
Karjaimba, és megmentenél?
Mert ugyanolyanok vagyunk,
Te megmentesz engem,
S ha elhagysz, újra eltűnik minden.
És mikor látlak az utcán,
Az ő karjaiban, elgyengülök,
Testem cserbenhagy, térdre hullok,
Imádkozom.
Mikor kitárja karjait és szorosan ölel téged ma éjjel,
Egyszerűen rossz érzés lesz,
Mert nem tudlak ennél jobban szeretni, igen,
Mikor lefektet téged,
Talán csak meghalok majd belül,
Egyszerűen rossz érzés lesz,
Mert nem tudlak ennél jobban szeretni, igen,
Més sosem mondtam ki ezeket a szavakat,
De most megkérlek, hogy maradj,
Egy kis ideit itt, karjaimban,
És ahogy majd lehunyod ma éjjel szemeidet,
Imádkozni fogok, hogy meglásd a fényt,
Mely leragyog a fentről, a csillagokból.
(És azt mondom)
Mikor kitárja karjait és szorosan ölel téged ma éjjel,
Egyszerűen rossz érzés lesz,
Mert nem tudlak ennél jobban szeretni,
Mert nem tudlak ennél jobban szeretni.
Mikor lefektet téged,
Talán csak meghalok majd belül,
Egyszerűen rossz érzés lesz,
Mert nem tudlak ennél jobban szeretni, igen,
Mikor kitárja karjait és szorosan ölel téged ma éjjel,
Egyszerűen rossz érzés lesz,
Mert nem tudlak ennél jobban szeretni.
Mikor lefektet téged,
Talán csak meghalok majd belül,
Egyszerűen rossz érzés lesz,
Mert nem tudlak ennél jobban szeretni,
Nem tudlak ennél jobban szeretni.