Emlékszem zöld hegyekre
És egy kis lánynak futásaira
A legőszintébb barátommal,
aki egy feketeorrù nyùl volt
Aztán egy nap elvitt engem a vonat
A fű, a rét és ami az enyém volt
lassan lassan eltűnt(ek)
És sírva beszéltem Istenhez
Hányszor kerestem a napfényt
Hányszor ettem sót
A városnak ezer tekintete volt
Zöld hegyekről álmodtam én
A sorsom maradni veled
Melletted, többé nem fogok félni
És (egy kicsit) kis lányként fogok visszatérni
Emlékszem zöld hegyekre
Aznap este a szemedben
Amikor mondtad azt: „Késő lett,
hazakísérlek, ha akarod”
A ködben a szavaid
A történeted az ényem is
Aztán a sötétben csendben
Aludtam fejeddel a szívemen
Én szeretlek, nagy szerelmem
Én szeretlek, első szerelmem
Hányszor kerestem a napfényt
Hányszor kerestem a napfényt
A sorsom maradni veled
Melletted, többé nem fogok félni
És (egy kicsit) inkább nő leszek
Szemedben újra láthatom majd a zöld hegyeket