A megpróbáltatás kezdetét vette
Hogy engedelmeskedjek a bennem lévő ismeretlennek
Ahogy fulladozom,
Nem tudok visszaemlékezni, nem tudok gondolkodni
Amint a mélybe merülök...
A kételyek monolitjánál
Kúszik a félelem
A félelem, hogy elveszítsd magad
A súlyos tükröződésben
Nem tudom
Egy bevillanó pillanat, mely megdermesztett
Egész lényem elhaladt
A tükör bizalmas szemein keresztül
De nem saját magamat láttam
Mindennek a monolitja, ami voltam,
Ingadozik és megdöbbent
A kérlelhetetlen idő újból megtanította nekem
Hogy a vonásaim változni és áztatni fognak engem
Nézd, én vagyok az, a kételyeim monolitja