Mondd Ami Fáj lyrics

Hogyha arra ébredsz reggel, hogy kicsi ez a világ,

és bárki bármit csinál, az minden a te hibád

A holnapot nem látod, mindenki utál,

mert kínszenvedés minden perc, jön nap-nap után

Ahol nincsenek ízek, nincsenek képek,

nincsenek színek, nincsenek fények

Lehajtott fejjel indulsz el ismét a harcba,

mert háború az élet és elhullik a gyáva

Mert valami kezdődik, ember, és valami véget ér,

és csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor mennyit élj

Ha százszor kérded őt és százszor nem felel,

ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy, kapsz, mit érdemelsz!

Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz,

mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz

Jutalmat ne várj, nem lesz, csak megbékélsz a sorssal,

és beletörődsz abba, ez megint nem jó oldal

Refrén:

Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk

Hiába nézel fel az égre!

És sirsz, odafent nem hallja az ég

Hiába minden, úgyis vége!

Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk

Hiába nézel fel az égre!

És sirsz, odafent nem hallja az ég

Úgyis vége!

Mert én alig múltam 22 és elővett az élet,

hát kisírt szemmel néztem végig mikor mire képes

Akinek köszönhetek mindent, aki a karjaiban tartott,

aki törődött a két fiával, az most feladta a harcot

És minden úgy ment tovább, mintha nem történne semmi,

én éreztem, hogy most először férfinak kell lenni

Mert azt gondoltam becsaptak, és hazugság volt minden,

mert holtan feküdt mellettem, kit a példaképnek hittem

Tudom az az élet rendje, temeted a véred, de miért pont most,

és miért pont így, és folyton csak ezt kérdem

Mert nem múlik el nap, hogy én ne gondoljak arra,

hogy mosolyogva tolna le, csak úgy ahogyan szokta

Mert eltelt 3 év és nekem összejött az élet,

mert embereknek tízezrei nézik ahogy élek

És tudom nagyon jól, hogy ő is figyeli az utam,

és ha rám néz akkor azt gondolja: Büszke vagyok fiam!

Refrén:

Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk

Hiába nézel fel az égre!

És sirsz, odafent nem hallja az ég

Hiába minden, úgyis vége!

Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk

Hiába nézel fel az égre!

És sirsz, odafent nem hallja az ég

Úgyis vége!

Én már gyerek fejjel értetlenül néztem

míg más remegett a rossztól, én az ördögtől sem féltem

Pedig senkitől sem láttam, valahogy mindig odaálltam,

ahol egy árva szava többet ér, mint ha más mondana százat

Én mitől féljek? Nekem az Isten hamar megmutatta,

hogy ha Ő elfordul tőled, akkor dühösen néz vissza

Meg, hogy olyan keresztet ad, ami majd maga alá temet,

mert mit kínlódjon értem, ha a rossz meg velem nevet

És ha visszakérdezhetnék, én egyből meg is tenném,

akit csak úgy elvettél, azt csak úgy visszavenném

Egy szavad sem lehetne, aki így előre fizet

az egy ima helyett, Uram, most már átkozódik tizet

Mert te osztasz úgy mindent, hogy az ember nem is tudja,

hogy mit kap majd a bánatára, s mit kap majd a jóra

Ezért várom a választ, velem vajon minek tetted,

ami a jóhoz kellett volna tőlem túl korán elvetted

Refrén:

Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk

Hiába nézel fel az égre!

És sirsz, odafent nem hallja az ég

Hiába minden, úgyis vége!

Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk

Hiába nézel fel az égre!

És sirsz, odafent nem hallja az ég

Úgyis vége!