Ő az, akinek szerény a megjelenése
Ő az, aki keveset szól, ez nekem tetszik
Ő imádja a galambok turbékolását és a kávé illatát
És kis dolgokat, amiket gondolkodás nélkül megtesz
Ez az én emberem, az én zászlóm
Az én emberem, aki kell nekem
Én beleborzongok, és verejtékezem
Ez az én uram, a menedékem, az ágyam, az én hősöm
Ő nem tudja, hogyan kell ragyogni
Úgy mint egy közönséges fáklya, felejtsd
Az ő közönséges tengerében
megtöri a hullámokat anélkül, hogy látná
bennük az ezer fénylő ragyogást
Ez köti hozzám őt akaratlanul
Ez az én emberem, az én zászlóm
Az én emberem, aki kell nekem
Én beleborzongok, én verejtékezem
Ez az én emberem, az én tüzem, az én nyugalmam
Ez az én emberem, az én barátom
Aki megbocsát, amikor ő úgy dönt,
Én tétova és esendő vagyok de
Ez az én uram, aki azt teszi, amit mond
Ez az én férjem akit én csodálok
Én ózonom, levegőm, amit belélegzek
Én ópiumom, az én napom
Ó én uram, a tetőm, az én utam, én szerelmem