Vajmi kevesek vagyunk
És a barátom, a rózsa
Azt mondta nekem ma reggel:
Pirkadatkor születtem
Harmattal megkeresztelve
Kivirágoztam
Boldogan és szeretettel telve
A Nap sugarai alatt
Éjjel bezárkóztam
Megvénülve ébredtem
Pedig gyönyörű voltam
Igen, én voltam a legszebb
a kerted virágai közül
Vajmi kevesek vagyunk
És a barátom, a rózsa
Azt mondta nekem ma reggel:
Nézd az Istent, aki megteremtett
Fejemet meghajlásra kényszeríti
És érzem, hogy elesem
És érzem, hogy elesem
A szívem szinte meztelen
Fél lábbal a sírban vagyok
S már nem is vagyok többé
Tegnap még csodáltál engem
És holnap porrá válok
Mindörökre
Vajmi kevesek vagyunk
És a barátom, a rózsa
Meghalt ma reggel
Éjjel a Hold
Őrizte a barátom
Én pedig láttam álmomban
Ragyogó és meztelen
Lelkét, amely táncolt
Messze a felhők felett
S amely mosolygott rám
Higgy annak, aki hinni tud
Nekem reményre van szükségem
Másként semmi sem vagyok
Vagy csak vajmi kevés
Ahogy barátom a rózsa,
mondta nekem tegnap reggel.