Az utcánk szomorú, mióta nem vagy itt,
Mert szomorú dalokat énekelnek, akik maradtak.
Ugyanazon álmokat álmodtunk, ugyanazt reméltük.
(De) a játékot mások vezették, s álmainkat elragadták.
Nem sajnálom, hogy elmentél, tudom, hogy muszáj volt.
Csak egy valami fáj, drágám, hogy nem hívtál.
Nem mondanám, hogy "maradj", meg se próbálnám,
Nem mondanám, hogy szeretlek, csak, hogy - vigyázz magadra.
(refrén)
A dalom lassú, nagyon lassú,
S halkan elfogy,
Egészen lassan, s kérdés nélkül,
Hogy elmentél.
Ha mész, rombold le a hidakat, töröld el a nyomod,
A dal megmarad nekem, hogy lenyugtasson,
Ugyanazon álmokat álmodtunk, ugyanazt reméltük.
Sosem volt bátorságom, hogy eldöntsem.
(refrén)