Ködoszlopok terítik be a falut
Akár egy puha takaró
Az ablak mellett állsz, és csak nézed
A ködlepte völgyet
Szürkén is mindenütt csak szürke
Minden, mi zöld és kék volt, rejtve
A magas hegyeket
Ködoszlopok
Vonják be
A szemed messze jár
Mintha valami olyat látnának, amit senki más
Azt kívántam, bárcsak a te szemeddel láthatnék
A te valóságodon át
Szürkén is mindenütt csak szürke
Minden, mi zöld és kék volt, rejtve
A magas hegyeket
Ködoszlopok
Vonják be
Sosem éreztelek
Olyan távolinak, mint most
Mégis látlak
Ahogy felbukkansz
Egy-egy esőcsepp között