.**
.
.
.
.
.
Ülni egy padon öt percet veled
és nézni az embereket, amíg itt vannak
beszélni veled a jobb időkről, mely elillant,
de vissza térhet még, miközben szorosan
kezemben tartom remegő kis ujjaidat
miközben élelmet adni jobb a zavarodott galamboknak,
mint ócska mókából rugdosni őket
és hallani a nevetésedtől repedező falakat, mellyel sebeimet te egyedül gyógyíthatod be
Beszélj kicsit arról, hogy milyen volt gyereknek lenni, az édesség bolt előtt gondolatban csenni abból a táskányi finom egy franknyi karamellből.. de a vágyat mindig elnyerte a Mistral gagnant
A séta az esőben öt percet veled
és csak nézd az életet, ahol most vagyunk
beszélgetni veled a Föld létéről, miközben egymást etetve bámuljuk..de anyádról is beszéljünk kicsit
hogy a pocsolyába lépve minket zavarva kicsit durcogva de megállva nevetni kezdett
és közben nevetésünket lehetett hallani, míg a tenger moraját figyeltük.. állj meg és emlékezve térj vissza te is..
..újra beszélni veled a sok finomságról, a kókusz sütiről,
melyekkel roncsoltuk szánkban végződve fogainkat,
de végül ismét győzedelmeskedett a Mistral Gagnant..
Újra ülni veled egy padon öt percet,
s közben nézni a lemenő napot
beszélgetni veled a jó és rossz időkről, de ami elmúlt,
az nem érdekel..mondd hát,
hogy nem mi vagyunk a rossz emberek
Mi van, ha én lettem őrült, s csak a te szemeidet látom,
de ennek előnye, hogy őrültek is csak együtt lehetünk..
és hallani a nevetésed, elrepül olyan magasra, mint a madarak..
Végül csak azt mondhatom, az életet szeretni kell! És a szeretet akkor is él, ha az idő egy gyilkos, amíg vele együtt a gyerekek is nevetnek!
..s így Győzedelmeskedik a Mistral Gagnant!