MISSH - Hosszú Út

Én mondtam neked, hogy ne

Ne gyere velem

Mert hosszú ez az út

De te nem hallgattál rám

És most minden emlék bánt

De már nincsen vissza út

Yeah, miattad feladnám, ezt az egészet ha tudnám

De ez az életem, a munkám

Minden hétvégén megindultam az éjszakába

Legyen lóvé, ameddig te otthon békésen aludtál

Az egészet feladnám, mert fáradt vagyok, és unom

Unom, hogy mindenki kétszínű ezen az úton

Már nem olyan mint régen

Tudom, hogyha térden lennék

Te lennél az egyetlen aki a kezét nyújtsa értem

De megkell tudnom mire vagyok képes

Mennyit értem el ameddig éltem

Én nem élhetek érted

Azt mondod, hogy érted

Miközben a szemeddel azt kérdezed, hogy

Miért nem mondhatom le a hétvégéket

Az egészet feladnám, mindig ezt mondom mégis kisétálok az ajtón

De soha nem felejtem el amit adtál

Végig kell járnom az utam, hogy egy szép napon vissza térhessek majd hozzád

Én mondtam neked, hogy ne

Ne gyere velem

Mert hosszú ez az út

De te nem hallgattál rám

És most minden emlék bánt

De már nincsen vissza út

Uh, uh, uh, uh, velem nem könnyű

De nem is ígértem meg

Tizenéves korom óta éjszakába mentem

A zene ami marad

Vele soha nem lesz harag

Ezzel döltek le a falak

Igaz minden egyes szavam

Hogyha ez nem lenne

Rossz irányba mennék

Csordulhatna könnycsepp

Egy kis zárkában bent lennék

Nem születtem másra, csak a rosszra

Lelkemen a gyerekkori szarságoknak foltja

Sok mindent buktam, de annál többet kaptam

Túl sok volt a fars így inkább egyedül maradtam

Hogyha választhatnék még ezerszer megjárnám

Étlen szomjan az új demóm alapjára nyomnám mint régen

Egy utca gyerek maradok

Velem van aki velem

A többit mára leszarom, ne fájdítsák a fejem

Hogyha majd egyszer innen lépek

Csak egy mikrofont kérek, úgy tegyetek a mélybe

Én mondtam neked, hogy ne

Ne gyere velem

Mert hosszú ez az út

De te nem hallgattál rám

És most minden emlék bánt

De már nincsen vissza út

Ellenszenvesek neked a spanjaim

Ellenszenvesek a napok amikor fellépni vagyok szerelmünk lapjain

Lassan már semmi nincsen, szinte üres

Mára jeges lett, ami régen tüzes

Megtudnád fojtani a nőket akik írnak

Ezzel csak teret adsz a kínnak

Ahelyett inkább örülnél annak, hogy egyre többen bírnak

És, hogy a dalainkra sírnak

Azt hiszi mindenki, hogy mekkora nagy rajság

A habi sztárság, de mindegyikünk lelkébe válság

Ami már sokszor bírhatatlan

Ezért most elmondom, hadd lássák

A sikernek ára van, igaz tárgytalan

De még nem tudni miaz ami hátra van

Ezért csak előre megyek amíg bírom

És még 100 ajtót legalább én kinyitok

Én mondtam neked, hogy ne

Ne gyere velem

Mert hosszú ez az út

De te nem hallgattál rám

És most minden emlék bánt

De már nincsen vissza út

Én mondtam neked, hogy ne

Ne gyere velem

Mert hosszú ez az út

De te nem hallgattál rám

És most minden emlék bánt

De már nincsen vissza út