Túl rég elmentél te ahhoz, hogy megmondjad, hogy ki vagyok
Nem tudtam, hogy merre járok, de még mindig haladok
Nélküled tanultam meg mindent, hogy milyen hideg a tél
Nem tudtam, hogy merre jársz, csak te és én
Egyedül én hittem még ebben, néztem az ajtót, de nem jöttél
Nemrég gyerekek voltunk, de te közben valahogy felnőttél
Ugyanazok vagyunk, külön élünk, ez van
Te ugyanúgy élsz, én meg elutaztam
Soha többet nem fogom hallgatni, miért nem vagyok időbe otthon (Yeah)
Én még ugyanúgy élek, a csapatom a stúdióban ébred délben
Lennék a mintaférjed, de nekem ez nem megy tényleg
Túl sokat voltál tőlem távol
Felnőttünk, már teljesen máshogy látom
Ugyanúgy csinálnám végig ezt az egészet, fogom a kabátomat és köddé válok
Túl rég elmentél te ahhoz, hogy megmondjad, hogy ki vagyok
Nem tudtam, hogy merre járok, de még mindig haladok
Nélküled tanultam meg mindent, hogy milyen hideg a tél
Nem tudtam, hogy merre jársz, csak te és én
Hideg a tél, süvít a szél, a magányos utcát járom én
Amióta elmentél
Üres a szív, üres a ház, csajokból körülöttem sok 100
Szívemnek egyedül csak te fájsz
Na de nem fogom fel, hogy vége
Letaszítottál te a mélybe
Most a pokolban érzem magam kitaszítva csak kóborolok a sötétben
Na de megfogadom, hogy mától
Nem lesz többé, aki gátol
Majd óvatosabb leszek, hidd el
Így több jut a boldogságból
Túl rég elmentél te ahhoz, hogy megmondjad, hogy ki vagyok
Nem tudtam, hogy merre járok, de még mindig haladok
Nélküled tanultam meg mindent, hogy milyen hideg a tél
Nem tudtam, hogy merre jársz, csak te és én
Túl rég elmentél te ahhoz, hogy megmondjad, hogy ki vagyok
Nem tudtam, hogy merre járok, de még mindig haladok
Nélküled tanultam meg mindent, hogy milyen hideg a tél
Nem tudtam, hogy merre jársz, csak te és én