Annyi minden történik manapság,
Merre indultál, már azt sem tudod.
De úgy gondolod, a saját utad járod.
Az életed útja itt van a tükörben, hát nem törd össze!
Rám nézz, amikor én hozzád szólok!
Rám nézel, de én rajtad már átlátok.
Látom vért a szemedben,
Látom a szerelmet leplezve,
Látom a fájdalmat a büszkeség mögé rejtőzve,
Látom, nem vagy az életeddel kibékülve.
Látom, nincs ott senki más.
Látom magamat, mert amibe nézek az
A tükör a falon
Hát itt vagyunk megint, felemelkedésben és bukásban
Te voltál az egyetlen barátom.
Azt mondtad nekem, hogy meg tudják érteni az embert, aki vagyok.
Akkor miért beszélünk egymáshoz itt megint?
Látom az igazságot a hazugságaidon át.
Látom, hogy az oldaladon senki sem áll.
De amikor nagyon egyedül vagy, én veled vagyok,
Te pedig figyelmeztetsz, amikor hibázni akarok.
Látom a bűnt a szégyen mögé rejtőzve.
Látom a lelked a fájdalmadat érezve.
Látom a sebhelyeket, amik rajtad lesznek örökre.
Látom, te vagy az Wayne, mert amibe nézek az
A tükör a falon
Hát itt vagyunk megint, felemelkedésben és bukásban
Te voltál az egyetlen barátom.
Azt mondtad nekem, hogy meg tudják érteni az embert, aki vagyok.
Akkor miért beszélünk egymáshoz itt megint?
Rám nézz, most látom a múltamat.
Basszus, mintha a „kibaszott” apámat látnám!
A homályos tükröket fényesítsd ki!
Egy törött tükörben én még jól is nézek ki.
Látom az anyám mosolyát, ami egy áldás.
Látom a változást, látom az üzenetet.
Egy üzenet sem lehetne ennél tisztább.
Látom, azt az embert, akivel kezdem, mert amibe nézek
A tükör a falon
Hát itt vagyunk megint, felemelkedésben és bukásban
Te voltál az egyetlen barátom.
Azt mondtad nekem, hogy meg tudják érteni az embert, aki vagyok.
Akkor miért beszélünk egymáshoz itt megint.