Minuetto [Hungarian translation]

Minden estém ismeretlen....

Várakozás, ami egy agóniára hasonlít.

Sokszor szeretnék nemet mondani neked

És aztán meglátlak és elszáll az erőm!

A szívem érted lázad fel, de a testem, nem!

A kezeid, hangszerként simulnak hozzám

Amit úgy vezényelsz, mint ha egy tapasztalt karmester lennél...

És gyere a házamba, amikor akarsz, főképp éjszakánként

Aludj itt, menj el, mindig ahogy jónak látod.

Tudod hogy itt bármi rossz is adódhat,

Én teljesen magam adom, ha egy este elmész...

... És csak nő a magány

A nagy űrben amit te hagysz itt!

Letagadni nem tudok egy szenvedélyt,

De igent sem tudok neked mindig mondani

És kicsinek éreznem magam

Mindig ha szemben állsz velem.

Nagyon drága a boldogság a naivitásomnak

Még mindig csak várlak minden este

Hogy könyörögjek a szerelmedért...

Mindig a tiéd vagyok, amikor akarod, főképp az éjszakákon,

Aludj itt, menj el, mindig ahogy jónak látod.

Tudod hogy itt bármi rossz is adódhat,

Én teljesen magam adom, ha egy este elmész...

... Az éjjel a házamban, tiéd vagyok, ezerszer a tiéd vagyok...

És az élet zajlik köztünk, horizontot sosem látom!

Időt vesz ez igénybe és megfoszt, ahogy te tetted,

A fiatalság hátralevő részét, ami már nekem többé nem lesz...

És folytatom ugyanazt az életet, mindig megrészegülve a búskomorságban,

Most már elismerem a hiba talán bennem van,

El kellett volna vesztenem téged, ehelyett téged kerestelek.

Ez a menüett nekünk szól, elmém sosem pihen.

Nem tudom, hogy az igaz szerelem a mosolyban rejtőzik...

Gondolatok jönnek és mennek, ilyen az élet...