[Elisabeth]
Szívünkben érzés meg erő, de van mit meg nem ad
Erős a hit, de látod, minket fel nem old
Vártunk tán csodát, ám de már nincs miért
Közös út, ha volt is egykor, véget ért
Mint két gálya éjnek tengerén
De a sorsunk már más - arra mész te, erre én
Épp csak összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
És nincs kiút, és nincs már több remény
[Ferenc József]
Ha mindig túl nagyra törsz
Úgy az keveset se ér
[Elisabeth]
Tán te vagy kishitű
[Ferenc József]
Egymásra jól vigyáznunk
Csak az legyen a cél
[Elisabeth]
Milyen roppant egyszerű
[Együtt]
Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss
Akkor tán érthetnénk mégis majd egymást
Mint két gálya éjnek tengerén
De a célunk már más, arra mész te, s erre én
Épp csak összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
Mondd, mért sápadt így el bennünk a fény?
[Elisabeth]
Te meg én - két gálya éjnek tengerén
De a célunk már más - arra mész te, erre meg én
[Ferenc József]
Ne bánts hát
Ne dobj el
Hisz szeretnélek én
Ne bánts hát
Ne dobj el
A magány nem segít
[Együtt]
Kicsit összesodort az ár
De a sors az elválaszt már
Mondd, mért sápadt így el bennünk a fény?
[Ferenc József]
Ne dobj el
[Elisabeth]
No, hidd el: ami elmúlt, nincsen már