A sors túl nagyot fordít
A léted menetén
Egy lókötő, egy bohóc
Ez voltam, tudom én
Hogy több is járhat ennél
Nem vártam sohasem, ám e kép
Tévedés
Hisz rám talált egy érzés
Egy rég várt igaz társ
És tudtam, hogy ez fontos,
Hogy nem kell soha más
És változott a világ
Lett álmom, ami jó, szép e kép
De tévedés
Minden, ami régen fontos volt
Tova tűnt, porrá hullott
Mindaz, miért éltem, miben hittem, délibáb
Megutál, tudom már
És ez fáj
Mámorító órák
Feledni kell már
Összedőlt, mint árapállyal küzdő homokvár
Láthatatlan szálak, cinkos esküm és
Sok reményt keltő változás, egy ábrándkép volt
Semmi más
Mert hittem én, hogy mindez nekem jár
Szerencsés, boldog élet
Szélviharként felkavart
E szédült vágtázás
Nincs most más, csak a kín
Súlyos vád, sebzett szív
Ami fáj
Nem hálás ez a szerep
Nem boldog ez a vég
Ki voltam többé nincs már
Egy álom tört így szét