Távozz, távozz tőlem
te szörnyeteg!
Ez az, amit mindig mondanak nekem.
Kilógok, túlságosan kilógok a sorból,
s rettegek a bírálatoktól.
A sértéseid, és a rágalmazásaid mind hozzámtapadnak.
Igen, millió szemeddel figyelsz,
a hátam mögött pletykálsz,
s folyton a sarkamban vagy,
így hát kiáltok és sikoltok hogy elhagyj,
de nem, te még mindig itt vagy, mindig ítélkezel
a millió szemeddel.
Fuldoklom, fuldoklom ebben a bohócmaszkban,
csak hogy megnevettesellek a több ezer hibámmal.
Egyedül, amikor egyedül vagyok, "leveszem" a mosolyom,
de a szívtelen szavaid mélyen megsebeznek.
Igen, millió szemeddel figyelsz,
a hátam mögött pletykálsz,
s folyton a sarkamban vagy,
így hát kiáltok és sikoltok hogy elhagyj,
de nem, te még mindig itt vagy, mindig ítélkezel.
Mert millió szemeddel figyelsz,
a hátam mögött pletykálsz,
s folyton a sarkamban vagy,
így hát kiáltok és sikoltok hogy elhagyj,
de nem, te még mindig itt vagy, mindig ítélkezel
a millió szemeddel.
Mert millió szemeddel figyelsz,
a hátam mögött pletykálsz,
s folyton a sarkamban vagy,
így hát kiáltok és sikoltok hogy elhagyj,
de nem, te még mindig itt vagy.
Millió szemeddel figyelsz,
a hátam mögött pletykálsz,
s folyton a sarkamban vagy,
így hát kiáltok és sikoltok hogy elhagyj,
de nem, te még mindig itt vagy, mindig ítélkezel.
Mert millió szemeddel figyelsz,
a hátam mögött pletykálsz,
s folyton a sarkamban vagy,
így hát kiáltok és sikoltok hogy elhagyj,
de nem, te még mindig itt vagy, mindig ítélkezel.