Elrejtőztem benned,majd Téged rejtettelek el minden és mindenki elől,hogy soha többé ne találhassanak rám
most ahogy mindketten visszatérünk saját helyünkre ,újra szabadon
Mégsem tudjuk,mihez is kezdjünk hirtelen
Nem hagytam benned egy szikra kételyt,vagy okot,amiért hibáztasd magad
Inkább fájdalmat okoztam neked,hogy ne tegyem tönkre az életed
Két lábbal álltál a földön szemben az éggel:A vádlott álljon fel!
És én fájdalmam nyomorában felálltam
Ki utánad jön majd belélegzi otthagyott illatod gondolván,hogy az az enyém
Te és én..Kire irigy volt egy egész világ,vajon valaha győzedelmeskedtünk volna a miliárdnyi ember felett..
A történetünk füstbe ment,ahová én is tartok..
Szétváltunk egy kis időre,ahogy egyesültünk
Semmit,de semmit nem tettünk
Majd később akadt mit tenni mégis
De amit választottunk az a menekülès volt,oly messzire,ahol még a gondolatok sem érnek el..
De előbb lezártuk,mielőtt más végzi be
Mert annak,a mi szerelmünknek soha nem lett volna vége
Csak azt akartam ,hogy légy nekem,de erre már csak akkor döbbentem rá,amikor azért mentem hozzád,hogy elveszitselek
Ki majd engem áhit utánad,meg kapja a szekrényedet,vele együtt azt a rendetlenséet,mit Te hagytál a papirjaim közt,mikor elrohantál az első vitánknál
Hátat forditva egymásnak,de kérdem én ki ellen?
Továbbadjuk majd másoknak azt,mit együtt tanultunk meg,bár valpjában mi sem tudjuk minis volt ez..
Ám ha ez valóban megtörtént ez a végtelennek tünő pillanat,mi nincs többé
Ez az ezer nap mi Rólad és rólam szólt
Bemutatok egy régi barátot-az én örök emlékemet..
S mig e búcsúm tart
Újra beléd szeretek..