[Intro]
Én lennék az egyetlen, akit ismerek
Akiben harc dúl az arca mögött és a torka felett?
Árnyékok sikítják majd, hogy egyedül-egyedül vagyok
[1. versszak]
Migrénem van
És hol fent, hol lent, hol oldalt jön a fájdalmam
Hála Istennek, hogy péntek van, a péntekek mindig jobbak mint a vasárnapok
Mert a vasárnapokon öngyilkosságra vagyok hajlamos
Nem tudom miért, de mindig olyan lehangolónak tűnnek
Viharok, felhők, hó és némi szitáló eső
Vagy az időjárás az oka vagy az ágyam melletti levelek
A halál néha csábítóbb mint a migrén, ami hasogatja a fejemet
Mondjuk ki, hogy mit jelképez ez a fejfájás
Én vagyok az, ahogy kétségek közt védekezem, amint egy kivédhetetlen tesztben rekedtem
Egy kíméletlen vizsgáztató tesztel
Amit a depressziós gondolataim testesítenek meg
Nem arról van szó, hogy nem tudok írni, csak az író bennem gyűlöli az órát
Nem hagy aludni, gondolom majd alszom a sírban eleget
És a halál néha csábítóbb mint a migrén, ami hasogatja a fejemet
[Kórus]
Én lennék az egyetlen, akit ismerek
Akiben harc dúl az arca mögött és a torka felett?
Árnyékok sikítják majd, hogy egyedül-egyedül vagyok
De tudom, hogy eljutottunk eddig... kisgyerek
[Hook]
Igen, igen, igen
[2. versszak]
Nem vagyok olyan jól, mint ahogy tűnik, bocsássatok meg
Az üvöltésért nekem, a lelkemben nem éppen
Zöld kertek sarjadnak, ez egy másik én
Egy problémás szörny, ami leégett fákat zabál
Képet kimerevíteni! Hadd fessek egy mentális arcképet
Valamit, amit nem felejtesz el, az egész a homlokomról szól
És hogy miként ajtó és hogyan tart vissza dolgokat
Amikhez képest Pandóra szelencéje csupa pacifista gondolat
A szemhéjam mögött az erőszak szigetei vannak
A hajótörött elmém, ezt az egyetlen szárazföldet találta
Nem tudtam, hogy annyira erőszakos az a sziget
Tele szökőárral és öngyilkosságra hajlamos elmebajos oroszlánnal
Próbálnak megenni, vér folyik le az állukon
És tudom, hogy küzdhetek vagy hagyhatom, hogy az oroszlán nyerjen
Elkezdem összeszedni a fegyvereket, amiket találok
Mert néha, ahhoz, hogy túlélj meg kell ölnöd az elméd!
[Kórus]
Én lennék az egyetlen, akit ismerek
Akiben harc dúl az arca mögött és a torka felett?
Árnyékok sikítják majd, hogy egyedül-egyedül vagyok
De tudom, hogy eljutottunk eddig... kisgyerek
[Hook]
(Ah, igen) Igen, igen, igen
(Óh, óh) Igen, igen, igen
[Híd]
És én azt mondom majd, hogy vegyünk ki egy napot, hogy elszakadjunk
Az összes fájdalomtól, amit okozott az agyunk, ezt a játékot nem egyedül játsszák
És én azt mondom majd, hogy álljunk meg egy pillanatra és maradjunk úgy
És fagyasszuk jégbe, tudva, hogy az életben finoman ott van a remény
És én azt mondom majd, hogy vegyünk ki egy napot, hogy elszakadjunk
Az összes fájdalomtól, amit okozott az agyunk, ezt a játékot nem egyedül játsszák
És én azt mondom majd, hogy álljunk meg egy pillanatra és maradjunk úgy
És fagyasszuk jégbe, tudva, hogy az életben finoman ott van a remény
[Kórus]
Én lennék az egyetlen, akit ismerek
Akiben harc dúl az arca mögött és a torka felett?
Árnyékok sikítják majd, hogy egyedül-egyedül vagyok
De tudom, hogy eljutottunk eddig... kisgyerek
[Outro]
Eljutottunk eddig
Eljutottunk edd-