A fák színe megváltozott
Felhők árnyékába fújt a szél
Búsabb és idősebb az ember
Ugyanaz a rossz álom gyötör
A tükör, melynek arca van
Minden nap megnézem a képet
Hogy folyton emlékeztessen a pillanatra
Amikor megismertelek
18 voltál és
Irigyelt az egész világ
Vak lettem mindenre
Csak Te számítottál
18 voltál és
Szabad mint a tavaszi szél
Veled akartam lenni
Őrülten álmodtam
Mint Te
Mára csak a por maradt
Elszáradt leveled
Néhány emlék
És több semmi
Akkor menny volt a világ
De hirtelen köddé vált
Bár így oszlottak el az álmok is
Azok az emlékek
Az ízük sós, mint a könny
18 voltál és
Irígyelt az egész világ
Vak lettem mindenre
Csak Te számítottál
18 voltál és
Szabad mint a tavaszi szél
Veled akartam lenni
Őrülten álmodtam
Mint Te