Többet őrzök meg, mint amennyit elveszítek
Hagylak elmenni, de az emlékeket nem!
Megőrzöm az éveket…..a varázzsal teli éveket
Jönnek majd mások…mesélek róluk neked
Mert veled megtanultam, hogy létezik boldogság csoda nélkül is
Úgy szemlélni a dolgokat, ahogy te...már ez is egy látványossággal ért föl.
Később megértettem, hogy kevesebbet alszik az, aki kicsit jobban szeret
Megőrzöm azt a bizonyos borzongást a hátamon
Mert visszatartanom nem érdemes
És megőrzök egy nyílt sebet is
Hogy igazam van(-e)…mit bánom én!
Mert ha senki sem vétkes, nincs feltárandó vétek sem
Csak egy másik út, amire rá kell találni
Nincs erős…és nincsen gyenge sem.
De mialatt aludtál, az eget kémleltem:
Csillagokat láttam lábujjhegyre állni és rád hullani
Míg megtöltötték a szobát a legszebb fénnyel, ami csak létezik
Míg megtöltötték az életet a legszebb fénnyel
Megőrzöm, amit az ajtónál mondtál… a mellkasomban érzett nyilallást és a papírból készült virágokat
Mert nem vétkekről van szó, hanem a befejezésről’
És köztünk a legjobb dolgok maradnak csak meg
Megőrzöm a haragod….ha úgy akarod
Az enyémet, esküszöm, már útjára engedtem,
Ha egy tévedés részesei is voltunk,
Néha azért egy kicsit többek annál