Egy percet soha sem véd a bajtól.
Egy ebéd néha rossz emlék,
Igaz, én soha sem tudtam arról.
Hogy mi az ami engem várhat még?
A szándék mindig jó volt bennem,
De mikor hozzá fogtam én
Nem tudtam mit is kell tennem,
Hát mindig mellé fogtam én.
Miért hibáztam?
Miért hibáztam?
Jaj, mit is zagyvált össze bennem ez a hóbortos fejem?
Indulni nem tudtam csak rossz irányba.
Számomra idegen volt minden útjelzés.
Zavartan néha meg-megálltam.
Csak néztem, de sose volt menekvés.
Fejemet néha falba vágtam.
Ez történt, ennyi volt és kész.
Miért hibáztam?
Miért hibáztam?
Jaj, mit is zagyvált össze bennem ez a hóbortos fejem?
Megtenném amit tennem kell,
De hibám nem felejtik el.
Magamban hordozom a szégyen bélyegét.
Tévedtem, mégis jól tudom
Épp ezért ki is mondhatom,
Azt, hogy a Föld közel, de mesze van az ég.
A szándék mindig jó volt bennem,
De mikor hozzá fogtam én
Nem tudtam mit is kell tennem,
Hát mindig mellé fogtam én.
Miért hibáztam?
Miért hibáztam
Mi minden keveredett össze?
Mi is történt bennem?
Miért hibáztam?
Miért hibáztam?
Jaj, mit is zagyvált össze bennem ez a hóbortos fejem?