Ma reggel születtem,
a nevem Mercy,
a tenger közepén,
mely elválaszt két országot.
Hosszú út volt és Anya rálépett.
A szíve alatt hordott, nyolc és fél hónapig.
Oh igen, nyolc és fél hónapig.
Elhagytuk az otthonunkat, melyet háború tépázott.
Persze igaza volt, nem volt mit vesztenünk.
Oh nem, csupán az életünket.
Ma reggel születtem,
a nevem Mercy.
Ők kezet nyújtottak nekem,
és életben vagyok.
Én vagyok az összes gyerek,
akiket a tenger magához szólított.
Százezer évig fogok élni,
a nevem Mercy.
És ott, a szemünk előtt, ott volt az ellenség,
a kék végtelenség, talán végtelen,
de igen, tudtuk az árát.
A hullámból kiemelkedve, egy segítő hajó
visszaadta az esélyt a túlélésre.
Ott sírtam fel először.
Ma reggel születtem,
a nevem Mercy.
Ők kezet nyújtottak nekem,
és életben vagyok.
Én vagyok az összes gyerek,
akiket a tenger magához szólított.
Százezer évig fogok élni,
a nevem Mercy.
Ma reggel születtem,
a nevem Mercy.
Köszönöm, köszönöm, jól vagyok köszönöm.
Köszönöm, köszönöm, jól vagyok köszönöm.
Köszönöm, köszönöm, jól vagyok köszönöm.
Köszönöm, köszönöm, jól vagyok köszönöm.