Ez igaz,
Higgyétek el megtörtént
Egyszer éjjel, egy hídon
Miközben a sötét vizet bámultam
Azzal az átkozott vággyal
Hogy jól elmerüljek benne...
Majd hirtelen
Valaki a vállamnál,
Talán egy angyal,
Ki utazónak öltözött
Vitt el engem azt mondván,
Hogy:
Csodálatos.
Hogy lehet, hogy nem veszed észre,
Hogy a világ mennyire
Csodálatos.
Csodálatos,
Még akár a fájdalmad
Is idővel meggyógyul,
Csodálatos...
De nézz magadba,
Milyen ajándékokat kaptál:
Feltalálták neked a tengert!
Azt mondod, nincs semmid,
Te semmibe veszed a Napot!
Az élet,
A szerelem,
Csodálatos.
Egy nő nagyszerűsége,
Ki csak téged szeret,
Csodálatos.
Egy reggel fénye,
Egy barát ölelése,
Egy gyermek arca,
Csodálatos,
Csodálatos...