Én vagyok a ritmus, ami hajt téged
Én vagyok az üzemanyag ami táplál
Én vagyok a motor ami sossm áll
Mert a gép mindig megy
Előre kell haladnom, mondig tovább
Pontos vagyok és lehűlt
Én vagyok a pulzus ami hidegen taktusban ver
Mert a gépezet sosem érez
Én félig ember félig gépezet vagyok
A vérem fekete, a szívem acélból
Nincsenek isteneim amiket szolgálok
Én alkottam sajat magam
Nem ismerem a fájdalmat, a kínt
Félig ember, félig gépezet vagyok
Félig szerkezet, félig teremtmény
Nem ismerem a bűnt, sem a bűnhődést
Nem félek, természetemtől fogva érzéketlen vagyok
Győzni teremtettem magam
Nem azért készültem, hogy veszítsek
Ezért nem is sérthetsz meg
Egy gép nem tud érezni
Én vagyok a leghidegebb mind közül
A leggyorsabb precízió
Én vagyok az Omega, az Alfa
A legtisztább tökéletesség
Én félig ember félig gépezet vagyok
A vérem fekete, a szívem acélból
Nincsenek isteneim amiket szolgálok
Én alkottam sajat magam
Nem ismerem a fájdalmat, a kínt
Félig ember, félig gépezet vagyok
Félig szerkezet, félig teremtmény
Nem ismerem a bűnt, sem a bűnhődést
Nem félek, természetemtől fogva érzéketlen vagyok
Félig ember, félig gépezet vagyok
Félig ember, félig gépezet vagyok
Én félig ember félig gépezet vagyok
A vérem fekete, a szívem acélból
Nincsenek isteneim amiket szolgálok
Én alkottam sajat magam
Nem ismerem a fájdalmat, a kínt
Félig ember, félig gépezet vagyok
Félig szerkezet, félig teremtmény
Nem ismerem a bűnt, sem a bűnhődést
Nem félek, természetemtől fogva érzéketlen vagyok
Mi félig ember, félig gépezet vagyunk
A vérünk fekete, szívünk acélból
Nincsenek isteneink, akiket szolgálunk
Mi alkottuk magunkat
Fájdalmak és kín nélkül
Félig ember, félig gépezet vagyunk
Félig szerkezet, félig teremtmény
Nem ismerjük a bűnt sem a bűnhődést
Nem félünk, természetünknél fogva érzéketlenek
Nem félünk, természetünknél fogva érzéketlenek vagyunk