Melancholy Man [Hungarian translation]

Egy szomorú szivar vagyok, az vagyok, kimondhatom

A nagyvilág bekerít, lábaimat a Földig lógatom.

Nagyon magányos vagyok, csendben végzem a dolgom.

Kezdem érteni, de néha a világon elcsodálkozom

Majd meglátod növünk még, én... és a kíváncsiságom.

Mikor az összes csillag zuhan a magányba

A földre és a nagy óceánba.

Mogorva morajok szállnak szél szárnyán

Egy fénysugár betölti elméd aranysárgán.

Eszedbe jut mit őseink beszéltek

Sokjóemberek, kik e világon éltek.

Más embert fogsz majd látni.

Hasonlít mindkettőnkre: talmi

Valahogy Ő, már nem érzi ugyanazt,

Élete sok nyomorúságot fakaszt

Nem úgy gondolkodik mint te meg én

Mert ő nem láthatja azt mit két egyén,

az élet végén