Én egy melankolikus ember vagyok, ez vagyok én,
Az egész világ körül vesz engem, és a lábaim a földön vannak.
Én egy nagyon magányos ember vagyok, teszem amit tudok,
Az egész világ lenyűgöz engem, és azt gondolom értem
Hogyan fogunk folyamatosan növekedni, várj és lásd meg.
Amikor az összes csillag lehullik
Bele a tengerbe és a földre,
És dühös hangok viszik a szelet,
És egy fénycsóva fogja kitölti a fejed
És te emlékezni fogsz arra ami elhangzott
Ez a világ valaha ismert (lesz) a jó emberek által.
Egy másik férfi akit látni fogsz,
Aki úgy néz ki mint te, és úgy néz ki mint én,
És valahogy mégse fogja ugyanazt érezni,
Az ő élete a nyomorba keveredett, ő nem gondol rád és rám,
Mert ő nem tudja látni azt, amit te és én tudunk.