Virágok a kertben, kb. húsz fajta,
rózsák, tulipánok és nárciszok,
megveszik ma a finom emberek.
De én mindezt nem szeretném.
A kis zöld kaktuszom kinn áll a teraszon,
hollari, hollari, hollaro!
Mit nekem a vörös rózsa, mit nekem a piros mákvirág,
hollari, hollari, hollaro!
S ha valamilyen gazfickó, valami modortalant mond,
hozom a kaktuszom és ez szúr, szúr, szúr.
A kis zöld kaktuszom kinn áll a teraszon,
hollari, hollari, hollaro!
Azt mondják, hogy a nők hasonlítanak,
ahhoz a virághoz, amelyet szeretnek.
De én minden nap azt mondom: Ez nem lehet,
mit gondoljanak akkor rólam az emberek.
A kis zöld kaktuszom kinn áll a teraszon,
hollari, hollari, hollaro!
Mit nekem a vörös rózsa, mit nekem a piros mákvirág,
hollari, hollari, hollaro!
S ha valamilyen gazfickó, valami modortalant mond,
hozom a kaktuszom és ez szúr, szúr, szúr.
A kis zöld kaktuszom kinn áll a teraszon,
hollari, hollari, hollaro!
Ma négykor, valaki kopog,
nahát, látogató ilyen korán?
Krause úr volt az a szomszéd házból,
s azt mondta: "Bocsásson meg, hogy megkérdem
Önnek van kinn egy kaktusza a teraszon,
hollari, hollari, hollaro!
Épp most esett le, mit szól ehhez?
Hollari, hollari, hollaro!
Ráesett a fejemre, s ha hiszi, ha nem
most már tudom, hogy a kis zöld kaktusza szúr.
Tegye legalább máshova a kaktuszát,
hollari, hollari, hollaro!