Füstölög, gőzölög, fortyog a belsőm
a testem egy kazánház
Csikorgó, suttogó, lüktető a belsőm
Forróság csiklandozza bőröm.
Megvédem magam, évente, egy életre
az unalom, az egyhangúság, a stagnálás ellen
Nem akarok azonnal több lenni, ha nem tudok
És ha valóban igazam van, mondd, hol a fény ami
Kezd meggyulladni.
A szívem lángokban áll.
Izzadok, a hideg ráz, a pulzusom pörög
mint egy turbina, amely vadul lüktet.
Tengerész árbocra fel, arccal előre
a tenger hullámaiba, amik sodornak.
Dühöngök és ingadozok, és átadom magam
minden dolognak, ami fontos számomra.
Tudni akarom, mi maradt,
amikor már nem vagyok.
És ha valóban igazam van, mondd, hol a fény ami
Kezd meggyulladni.
A szívem lángokban áll.
A szívem az, ami lángokban áll
Vergődöm próbálkozom s keresgélek
olykor elveszítem magam
kétségbe esem, leállok, átkozódom
olykor elveszítem magam
De valami azt mondja, hogy én nem akarlak téged
És ha valóban igazam van, mondd, hol a fény ami
Kezd meggyulladni.
A szívem lángokban áll.
A szívem lángokban áll
A szívem az, ami lángokban áll, kezd meggyulladni
A szívem az, ami lángokban áll
A szívem az, ami lángokban áll