Utcalánynak hívtok
Utcakőre lépve
A lázadó, aki teljesen elveszett
Utcalánynak hívtok
Éjjeli kurvának
Nappali kurvának
Utcalánynak hívtok
Annyira fáradt vagyok
Annyira üres vagyok
Mint egy kis gépezet a nagyvárosban
Utcalánynak hívtok
Bemászom a kocsidba
Utcalánynak hívtok
Boldognak kell lennem
Egy bánatos kurvának, aki belefáradt a túl sok szerelembe
Lebukok és felemelkedek
Nem süllyedek le az élethez
Utcalánynak hívtok
Ez a büszkeségem
De tudom, hogy eljön egy nap
Tudom, hogy egy napon megérkezik a sorsom
Egy napon keresni kezd végre
Egy jó ember az életembe, aki nem fizet
A szívem nem eladó
Utcalánynak hívtok
Utcalánynak hívtok
Szenvedő kurvának
Szomorú kurvának
A túl sok szerelemtől
Utcalánynak hívtok, megint és megint
Utcalánynak hívtok, nincs jövőm
Utcalánynak hívtok, végtelennek
Utcalánynak hívtok, megint és megint
Az élet asszonyának
Süllyedek a mélybe és emelkedek a magasba
Mint egy kis gépezet a nagy városban
Utcalánynak hívtok mindig, minden órában
Szép nőnek, aztán meg ringyónak
Kurvának, máskor meg hercegnőnek
Utcalánynak hívtok, ennyit érek
Utcalánynak hívtok
Szenvedő, elveszett utcalánynak a túl sok szerelem miatt