A sötét csendjében, mikor mindenki gyorsan elalszik,
Egy álomban élek, a Te szellemedet hívva,
Amint egy vitorla hívja a szelet. Halld az angyalokat énekelni...
Messze a Nap mögött, a nyugati égbolt hosszában,
Nyúlj bele a sötétségbe, találd meg a jót a rosszban.
Egy hangban suttogom: a gyertya az éjszakában
Viszi majd magával álmainkat, egyetlen fénycsóvában.
Hunyd le a szemeidet, nézz bele az álomba,
A változás szelei, majd elhozzák a szerencse szeleit...
Repülj el az égen levő szivárványhoz,
Mindannyian aranyat találunk majd a végén.
Ott kezdődik az út, ahol egy másik véget ér,
Itt tudja a négy szél, hogy ki törik meg, s ki hajlik majd,
Nem kell más lenned, csak a szelek Ura!
Hulló csillagok, világítsátok meg utamat,
Az én életem a szélbe íródott.
Fent is fellegek, lent is,
Magasra emelkednek az álmok odabent.
Amikor megtölti a szél az eget, akkor a felhők félreállnak,
És ott lesz majd az útja a mi összes álmunknak,
Mert minden fájdalmas nap, két jobbat hoz maga után,
Semmi sem olyan rossz, mint amilyennek tűnik.
Hunyd le a szemeidet, nézz bele az álomba,
A változás szelei, majd elhozzák a szerencse szeleit...
Repülj el az égen levő szivárványhoz,
Mindannyian aranyat találunk majd a végén.
Ott kezdődik az út, ahol egy másik véget ér,
Itt tudja a négy szél, hogy ki törik meg, s ki hajlik majd,
Nem kell más lenned, csak a szelek Ura!