1:
És te meggyútasz egy Marlborot
Marlborot, Marlborot és elkezdesz zokogni.
Hát ez itt nem a Santa-Barbara
Barbara, kinzom az agyam.
Minden kemény srác az udvaron,
az udvaron, az udvaron, azonnal felismerem őket.
És te meggyútasz egy Marlborot
Marlborot, Marlborot és elkezdesz zokogni.
Ne nézd az ablakot, köd van
Egy haszontalan zenész vagyok
Hölgyem, vezess a szenvedélyeddel
Éveken keresztül a széles völgyeken át
Az egész világon keressük
azt a napot,
De soha többé nem fogjuk megtalálni
A széllökések,
megálltak
Az útmutató
az elfeledett felüljárók
Haldokoltam,
túl messzire mentem.
Néha a horror a valóság,
és a testvér kiveszi a revolvert a tokból
A lábai hidegek.
A lelkünket kifelé forditottuk.
Ezek az esőzések nem engedik, hogy lélegezzek.
A legobb, ha nem ismerem magam.
Hozzáadtam némi értelmet az élethez.
Távolra űztem a rutint.
És most vagy az armageddon vagy a
befejezés lóg ránd, mint guillotine.
A világ nem elég,
Mi tovább növünk a ti éveiteken.
Le kell forditanod mindenkinek
Ne adják fel! Fel a fejjel!
Reflén (x2)
Gyerünk, képzeld el,
nem könnyű
A csillagok nem bántottak minket.
Amikor a rosszindulat a felszinre kerül - fuss el
Figyelmeztessen minket a gonosz ellen.
Úgy tűnik, nem vagyok elég öreg.
A sors nem engedi, hogy koppanjon az állam.
Ott messze a gyerekek és az idősek.
Ott messze fent, a gyerekek és az idősek.
2:
Ne dobj ki.
ezek a falak az én bőröm.
Zenéltem az AKAI-n
addig, mig a közönség csillogott és kiáltozott.
de én eddig nem változtam meg,
én ugyan az vagyok.
Ne képzelj el olyannak,
mint aki rossz.
Aggódom érted,
mint takeshi kitano
Jó éjt, mama.
Én ugyan az vagyok, panama kalappan, s a kezemmel, ami az ég felé nyúl
De magam miatt viselkedtem rosszul,
egyébként különben is, te azt mondtad megint,
hogy én jól vagyok
Reflén (x2)