Mansion [Hungarian translation]

Ravaszság egy vak kezdet

Mi az igazság ezekkel a kérdésekkel?

Úgy érzem átaludtam az ébresztőm és elaludtam (elaludtam)

Törött lábak de a tökéletességet üldözöm

Ezek a falak az én sápadt kifejezéseim

Az elmém egy otthon amiben csapdában vagyok

És magányos itt, ebben a palotában

Az elmém egy ház falakkal, amiket teli írtak

Mindenhol ott vannak, zenék a tükrökben

Mindenre rá firkálva, földre, a székeket borítják

És megkapod a vágatlan verzióját az életnek ha lemegyünk

Ott írok mikor rosszul vagyok és ki kell engednem

És kiengedem NF annak a változatát amit nem akarsz látni

Lyukakkal ékelem a falat mind a két öklömmel amíg nem véreznek

Futó pillantást vehetsz arra hogy bírkózom meg a dühvel magamban

Testi erőszak, na az az a szoba amibe nem akarok bemenni

Nem homályos egyáltalán, csak nem akarom látni

És nem fakók a falak, csak nem akarom ezeket olvasni

De miért ne? Hamár itt vagyunk már felolvasom

Köszönöm a sok haragot amit tőled kaptam

Bárcsak foghatnék egy gyufát és a földig égethetném ezt a szobát

Tudod mit, hamár itt vagyunk meg is teszem

Hogy ezt az emléket amit itt van nem tudom emészteni

A sarokba raktál, hogy láthasd a félelmet a szemeimben

Levittek és vertek 'míg ordítottam és sírtam

Gratulálok, mindig lesz egy szobád az elmémben

De az ajtó zárva marad, a szövegekkel együtt

Ravaszság egy vak kezdet

Mi az igazság ezekkel a kérdésekkel?

Úgy érzem átaludtam az ébresztőm és elaludtam (elaludtam)

Törött lábak de a tökéletességet üldözöm

Ezek a falak az én sápadt kifejezéseim

Az elmém egy otthon amiben csapdában vagyok

És magányos itt, ebben a palotában (Ebben a palotában)

Az elmém egy ház falakkal, amit fájdalom borít

Látod, a problémám az hogy nem javítok dolgokat

Csak megpróbálom újrafesteni, eltakarni, mintha meg sem történt

Bárcsak változhatnék. Zavarban vagy?

Gyere fel, és megmutatom mire gondolok

Ez a szoba teli csalódással, úgy látszik a mai napig csak újabbakkal

A pillanatba mikor bejövök már mennék is ki

Rosszul leszek minden alkalommal mikor rájuk nézek

De nehéz mellőzni őket mert ez a hálószobám

Körül nézek. Az egyik legrosszabb dolog amit írtam ezekre a falakra

A pillanat mikor rájöttem hogy elvesztem anyámat

És az egyik első dolog amit írtam "Bárcsak hívtam volna"

De inkább most meg is állok, még nincs elég szoba ebben a számban

És szégyenlem a tényt hogy szenvedtem még megtaláltam magam

És hazudok magamnak, azzal mikor azt mondom mindent megteszek

Lerázom mintha semmi lenne, valami amiről nem tehetnék

És felk*rom magam mindig mikor ez befolyásolja a terveim

És sajnálom nézni a bizalmi problémáimat megenni az életem

És ha így haladok, még akkor is itt lesznek mikor én már a földben

Gratulálok, mindig lesz egy szobád az elmémben

A kérdés az: Letörlöm a falait még időben?

Ravaszság egy vak kezdet

Mi az igazság ezekkel a kérdésekkel?

Úgy érzem átaludtam az ébresztőm és elaludtam (elaludtam)

Törött lábak de a tökéletességet üldözöm

Ezek a falak az én sápadt kifejezéseim

Az elmém egy otthon amiben csapdában vagyok

És magányos itt, ebben a palotában (ebben a palotában)

Szóval a házam ennek a részében senki sem járt évekig

Egy pánik szobát építettem és oda senkit nem engedek be

Mert ha megteszem, van rá esély

Hogy eltűnnek és nem jönnek vissza

És bevallom érzelmileg sérült vagyok hogy senkit nem engedek be

Szóval csak bezárva hagyom az ajtóim

Néhány ajtót lehet sikerül kinyitnod, de ez az ajtó zárva marad

Mert nem akarom hogy legyen esélyed bántani

És magam leszek az egyetlen ember akit hibáztatok mikor itt hagysz

Bebarikádoztam magam

Szóval ne nézz

Nem megyek az ajtóhoz

Ne kopogj, ne kopgj

Csapdában vagyok itt

Isten folyamat azt mondja nem vagyok bezárva

Én választottam ezt

Elvesztem a saját lelkiismeretemben

Tudom hogy kizárni a világot nem oldja meg a bajaim

De nem azért építettem ezt a házat mert azt hittem megoldja

Azért tettem mert azt hittem biztonságosabb itt bent

De nem az, nem én vagyok az egyetlen aki itt bent él

A félelem meglátogatott pár éve, beengedtem

Talán ez a baj

Mert már azóta ezzel küszködök

Azt hittem elmegy, de egyértelmű hogy sosem tette

Választhatott egy szobát és kényelembe helyezte magát, letelepedett

Most választhatok: itt ülök és hagyom hogy nyerjen

Vagy kirakom ahonnan jött, de sosem tehetem

Mert ahhoz ki kéne nyitnom az ajtókat

Én vagy ő beszél?

Már sosem tudhatom