Ravaszság egy vak kezdet
Mi az igazság ezekkel a kérdésekkel?
Úgy érzem átaludtam az ébresztőm és elaludtam (elaludtam)
Törött lábak de a tökéletességet üldözöm
Ezek a falak az én sápadt kifejezéseim
Az elmém egy otthon amiben csapdában vagyok
És magányos itt, ebben a palotában
Az elmém egy ház falakkal, amiket teli írtak
Mindenhol ott vannak, zenék a tükrökben
Mindenre rá firkálva, földre, a székeket borítják
És megkapod a vágatlan verzióját az életnek ha lemegyünk
Ott írok mikor rosszul vagyok és ki kell engednem
És kiengedem NF annak a változatát amit nem akarsz látni
Lyukakkal ékelem a falat mind a két öklömmel amíg nem véreznek
Futó pillantást vehetsz arra hogy bírkózom meg a dühvel magamban
Testi erőszak, na az az a szoba amibe nem akarok bemenni
Nem homályos egyáltalán, csak nem akarom látni
És nem fakók a falak, csak nem akarom ezeket olvasni
De miért ne? Hamár itt vagyunk már felolvasom
Köszönöm a sok haragot amit tőled kaptam
Bárcsak foghatnék egy gyufát és a földig égethetném ezt a szobát
Tudod mit, hamár itt vagyunk meg is teszem
Hogy ezt az emléket amit itt van nem tudom emészteni
A sarokba raktál, hogy láthasd a félelmet a szemeimben
Levittek és vertek 'míg ordítottam és sírtam
Gratulálok, mindig lesz egy szobád az elmémben
De az ajtó zárva marad, a szövegekkel együtt
Ravaszság egy vak kezdet
Mi az igazság ezekkel a kérdésekkel?
Úgy érzem átaludtam az ébresztőm és elaludtam (elaludtam)
Törött lábak de a tökéletességet üldözöm
Ezek a falak az én sápadt kifejezéseim
Az elmém egy otthon amiben csapdában vagyok
És magányos itt, ebben a palotában (Ebben a palotában)
Az elmém egy ház falakkal, amit fájdalom borít
Látod, a problémám az hogy nem javítok dolgokat
Csak megpróbálom újrafesteni, eltakarni, mintha meg sem történt
Bárcsak változhatnék. Zavarban vagy?
Gyere fel, és megmutatom mire gondolok
Ez a szoba teli csalódással, úgy látszik a mai napig csak újabbakkal
A pillanatba mikor bejövök már mennék is ki
Rosszul leszek minden alkalommal mikor rájuk nézek
De nehéz mellőzni őket mert ez a hálószobám
Körül nézek. Az egyik legrosszabb dolog amit írtam ezekre a falakra
A pillanat mikor rájöttem hogy elvesztem anyámat
És az egyik első dolog amit írtam "Bárcsak hívtam volna"
De inkább most meg is állok, még nincs elég szoba ebben a számban
És szégyenlem a tényt hogy szenvedtem még megtaláltam magam
És hazudok magamnak, azzal mikor azt mondom mindent megteszek
Lerázom mintha semmi lenne, valami amiről nem tehetnék
És felk*rom magam mindig mikor ez befolyásolja a terveim
És sajnálom nézni a bizalmi problémáimat megenni az életem
És ha így haladok, még akkor is itt lesznek mikor én már a földben
Gratulálok, mindig lesz egy szobád az elmémben
A kérdés az: Letörlöm a falait még időben?
Ravaszság egy vak kezdet
Mi az igazság ezekkel a kérdésekkel?
Úgy érzem átaludtam az ébresztőm és elaludtam (elaludtam)
Törött lábak de a tökéletességet üldözöm
Ezek a falak az én sápadt kifejezéseim
Az elmém egy otthon amiben csapdában vagyok
És magányos itt, ebben a palotában (ebben a palotában)
Szóval a házam ennek a részében senki sem járt évekig
Egy pánik szobát építettem és oda senkit nem engedek be
Mert ha megteszem, van rá esély
Hogy eltűnnek és nem jönnek vissza
És bevallom érzelmileg sérült vagyok hogy senkit nem engedek be
Szóval csak bezárva hagyom az ajtóim
Néhány ajtót lehet sikerül kinyitnod, de ez az ajtó zárva marad
Mert nem akarom hogy legyen esélyed bántani
És magam leszek az egyetlen ember akit hibáztatok mikor itt hagysz
Bebarikádoztam magam
Szóval ne nézz
Nem megyek az ajtóhoz
Ne kopogj, ne kopgj
Csapdában vagyok itt
Isten folyamat azt mondja nem vagyok bezárva
Én választottam ezt
Elvesztem a saját lelkiismeretemben
Tudom hogy kizárni a világot nem oldja meg a bajaim
De nem azért építettem ezt a házat mert azt hittem megoldja
Azért tettem mert azt hittem biztonságosabb itt bent
De nem az, nem én vagyok az egyetlen aki itt bent él
A félelem meglátogatott pár éve, beengedtem
Talán ez a baj
Mert már azóta ezzel küszködök
Azt hittem elmegy, de egyértelmű hogy sosem tette
Választhatott egy szobát és kényelembe helyezte magát, letelepedett
Most választhatok: itt ülök és hagyom hogy nyerjen
Vagy kirakom ahonnan jött, de sosem tehetem
Mert ahhoz ki kéne nyitnom az ajtókat
Én vagy ő beszél?
Már sosem tudhatom