A gyilkos bennem lakik
Igen, érzem mikor időnként meg-meg vonaglik.
Néha szunyókál épp csak elpihen,
Szobájának csendjében.
Mikor összenézünk,
szemének lángja
szavaimat ontja,
elmém miszlikre vágja
Igen a gyilkos él és vele a vágya.
Angyalok bennem élnek.
Mosolyukkal meg-meg védnek.
Mikor csillapító jelenlétükkel szembesül
a fejemben a vihar: lecsendesül.
És szeretetük tisztít, keneget
Gyógyítja az ejtett sebeket
Figyelik bukásom, miként zuhanok
Én tudom, el fognak kapni,
Biztonságban vagyok,
Míg vannak angyalok.
Hogyan lehetnék szabad ?
Honnan kaphatnék segítséget ?
Tényleg én vagyok ?
Valaki más vagyok ?
Megkísértve kolostoromban
felfüggesztem a sötét oldal szolgálóit.
Szobám sarkába a Halálfej
köpenyét eldobja nyomban,
és én kudarcra vagyok ítélve.
De nevetve, a belső udvaron
ifjúságom csíntevéseit eljátszom,
és ünnepélyesen várom az Öreget
a tetőablakban,
Ő ismeri a valót,
vitathatlan.
Én is, és ők mind bennem élnek
És nagyon gyakran meg sem ismerem
kik is vagyok, ki van bennem.
Tudom nem vagyok hős
És remélem nem vagyok átkozott sem
Én csak egy ember vagyok,
én vagyok a gyilkosok, az angyalok, mindezek
a diktátorok, a megmentők, a menekültek
háborúban és békén
míg EMBER él e Földtekén.
Én csak egy ember vagyok,
én vagyok a gyilkosok, az angyalok, mindezek
a diktátorok, a megmentők, a menekültek.