Az első dolog, amire emlékszem, egy magányos sípszó zenéje
És egy fiatal álma, hogy azt tegye, amit szeretne
Egy várost elhagyó tehervonaton, nem is tudva, hova utazom
Senki nem bírhatott jobb belátásra, de mama megpróbálta
Egyetlen lázongó gyermek, egyik szülő gyenge, a másik szende
A mama úgy tűnt, tudta, mi lesz utam jutalma
Vasárnaponként is tanultam
Végül mégis rossz irányba fordultam
Amíg helyrehozni már mama sem tudhatta
És a börtönben lettem huszonegy, tényleges életfogytiglant töltve
Senki nem bírhatott jobb belátásra, de mama megpróbálta, mama megpróbálta
Mama próbált jó neveltetést adni nekem
De könyörgésével egyet sosem értettem
És így csak én lehetek hibáztatva, hiszen mama megpróbálta
Édesapám, nyugodjék békében, nehéz terhet hagyott anyára
Nagyon próbálta betölteni az űrt, amit okozott hiánya
Szünet nélkül dolgozott órákat, hogy a legjobbat kínálja
Helyesen próbált nevelni, de én nemet mondtam, a magam útját járva
És a börtönben lettem huszonegy, tényleges életfogytiglant töltve
Senki nem bírhatott jobb belátásra, de mama megpróbálta, mama megpróbálta
Mama próbált jó neveltetést adni nekem
De könyörgésével egyet sosem értettem
És így csak én lehetek hibáztatva, hiszen mama megpróbálta