Maledetta primavera [Hungarian translation]

A vágy, hogy öleljelek és aztán

Fehér bor, virágok és vén dalok

És nevetnek rajtunk

Hogy mekkora átverés volt,

átkozott tavasz!

Mi marad egy érzéki álomból, ha

Ébredéskor csak egy költeménnyé válik?

Ha a kezemben a Te ürességed

Nem tudok többé úgy tenni

Mintha nem szerelem lett volna

Ha épp tévedésből

Becsukom a szemem és Rád gondolok

Vajon, hogy ismét szerelembe essek

Térj majd vissza átkozott tavasz

Hogy mekkora átverés, ha

A szerelembe eséshez elég nekem egy óra?

Micsoda sietség volt,

átkozott tavasz?

Micsoda sietség volt,

ha csak nekem okoz fájdalmat?

Ami megmarad bennem?

Az ölelésekből, amik nem érintik meg a szívet

A csillagokból csak egy van

Ami képes nekem megadni

A mércéjét egy szerelemnek

Ha majd tévedésből

Becsukod a szemed és rám gondolsz

Hogy ismét szerelembe essek

Térj majd vissza átkozott tavasz

Micsoda átverés, ha

A szerelembe eséshez elég neki egy óra?

Micsoda sietség volt

átkozott tavasz?

Micsoda sietség volt,

átkozott, mint én...

Hagyd, hogy úgy tegyek

Mintha ez sosem lett volna szerelem

De ha épp tévedésből

Becsukod a szemed és rám gondolsz

Mit számít, ha

A szerelembe eséshez elég neki egy óra?

Micsoda sietség volt,

átkozott tavasz?

Micsoda sietség volt

Csak Te és Én tudjuk azt!