A vágy, hogy öleljelek és aztán
Fehér bor, virágok és vén dalok
És nevetnek rajtunk
Hogy mekkora átverés volt,
átkozott tavasz!
Mi marad egy érzéki álomból, ha
Ébredéskor csak egy költeménnyé válik?
Ha a kezemben a Te ürességed
Nem tudok többé úgy tenni
Mintha nem szerelem lett volna
Ha épp tévedésből
Becsukom a szemem és Rád gondolok
Vajon, hogy ismét szerelembe essek
Térj majd vissza átkozott tavasz
Hogy mekkora átverés, ha
A szerelembe eséshez elég nekem egy óra?
Micsoda sietség volt,
átkozott tavasz?
Micsoda sietség volt,
ha csak nekem okoz fájdalmat?
Ami megmarad bennem?
Az ölelésekből, amik nem érintik meg a szívet
A csillagokból csak egy van
Ami képes nekem megadni
A mércéjét egy szerelemnek
Ha majd tévedésből
Becsukod a szemed és rám gondolsz
Hogy ismét szerelembe essek
Térj majd vissza átkozott tavasz
Micsoda átverés, ha
A szerelembe eséshez elég neki egy óra?
Micsoda sietség volt
átkozott tavasz?
Micsoda sietség volt,
átkozott, mint én...
Hagyd, hogy úgy tegyek
Mintha ez sosem lett volna szerelem
De ha épp tévedésből
Becsukod a szemed és rám gondolsz
Mit számít, ha
A szerelembe eséshez elég neki egy óra?
Micsoda sietség volt,
átkozott tavasz?
Micsoda sietség volt
Csak Te és Én tudjuk azt!