Hidd el, próbáltam, de olyan nehéz elfelejteni,
Visszatekintek arra a napra, mikor ígéretet tettél,
És látom utolsó csókunkat,
"Tudom" szóltál, "hogy itt most vége."
Reggel korán keltem,
Elkészítettem kedvenc desszertedet,
Bár békés voltam,
Mégis némán sírtam.
Felkeltem, készítettem egy teát,
Majd elindítottam és megnéztem egy filmet,
Az idő még sosem telt ilyen lassan,
Így kitakarítottam az egész házat.
Rosszul vagyok önmagamtól.
Hülye vagyok én, vagy mi a franc?
Mi a baj,
Miért nem tudok szabadulni tőled?
A napok valahogy nem telnek nélküled,
Az üvegek csak felhalmozódtak a konyhában.
Sminkem is undorító, ezért eldobtam a tükröm!
Éjjel-nappal csak ettem, így meg is híztam.
Bocsáss meg, kedvesem,
Nem tudlak elfelejteni,
Nem hiszem, hogy felébredek,
Utálom a nélküled eltöltött napokat.