Amikor az eső áztatja az arcodat,
És az egész világ a te gondod cincálja,
Felajánlhatok neked egy ölelést,egy meleget,
Hogy érezhesd a szerelmemet.
Amikor a sok esti árny,és csillag feltűnik,
És senki sincs ott,hogy felszárítsa a könnyeid,
Én évmilliókig is átkarolhatlak téged,
Hogy érezhesd a szerelmemet.
Tudom,hogy még nem döntöttél,
De ha valamit,hát fájdalmat neked sosem okoznék,
Tudtam a percben,mikor találkoztunk,
Hogy többé nincs kétség,hová tartozom.
Éheznék,megverhetnének,
Végigkúsznék az ösvényen.
Nem,semmi sincs,amit ne tennék meg,
Hogy érezhesd a szerelmemet.
A viharok haragosan zúgnak a morajló tengeren,
És az úton döcög a megbánás szekere.
Habár a változás szele vadul futkos,
Senki sem gondolja ezt így,mint én,ez biztos.
Én boldoggá tudnálak tenni,valóra válthatom az álmaid.
Nincs semmi,amit ne lennék kész megtenni.
A világ végére is elmennék érted,
Hogy érezhesd a szerelmemet.
Hogy érezhesd a szerelmemet.