Mikor az eső arcodba csap,
És az egész világ téged bírál,
Én fel tudnék ajánlani neked egy meleg ölelést azért,
Hogy érezd a szerelmem.
Mikor az éjjeli árnyak és a csillagok megjelennek
És nincs senki, aki felszárítaná könnyeidet,
Én egymillió évig tudnálak ölelni azért,
Hogy érezd a szerelmem.
Tudom, hogy még nem döntöttél,
De én sosem tennék veled rosszat.
Ismerlek, attól a pillanattól fogva, hogy találkoztunk,
Nincs bennem kétség arról, hogy hová tartozol.
Éhessé válok, feketévé és bánatossá válok,
És a sugárúton mászkálok.
Nem, nincs semmi, amit nem tennék meg azért,
Hogy érezd a szerelmem.
Dúl a vihar a háborgó tengeren
És a bűnbánat országútján.
Bár a változás szele vadul és szabadon száguld,
Te nem láttál semmit, ami én.
Boldoggá tudnálak tenni, valóra tudnám váltani álmaidat,
Nincs semmi, amit ne tennék meg.
A világ végére is elmennék érted azért,
Hogy érezd a szerelmem,
Hogy érezd a szerelmem.