É Magoa [Hungarian translation]

Ez fáj

Megmondtam neked előre

Ha találkozunk

Meg sem fogom hallani, akármit mondasz

Csak távol akartam lenni a köztünk feszülő távolságtól

Elmenni és valami teljesen mást keresni

A végén az utcádba értem

Nem tudtam, melyik ablak a tiéd

Úgy emlékeztem, hogy mindenki a saját életével foglalkozik

De engem még a magányosságom is elhagyott

Megdobtam egy kővel az ablakod

És hamar megbántam, majd elszaladtam

Féltem tőle, hogy eltalállak

De azért tettem, hogy bántsalak

És ezt majdnem el is felejtettem

Nekidobtam egy másik követ az ablakodnak

Ami hangtalanul csapódott az üveghez

Nem tört, nem repedt, nem tartott semerre sem

És arra gondoltam: talán elfeledtél engem

Amit nem tudtam eltalálni, az a szív

Mert a célpont én voltam, aki szenvedett

Akkor már nem kell több kő

Haragom szinte áthatol a vastag üvegen

Fáj

Sós víz, amit sírok

Ha szél fúj, nekem már az is olyan, mintha a tenger erősen remegne

Ha elhagylak, többé már nem leszek önmagam

A víz nem tér vissza sohasem

És én elmegyek

Isten veled!