Ma Bohème [Hungarian translation]

Csatangoltam, szakadt zsebembe dugva dermedt

Öklöm. Köpenyem is eszményivé kopott.

Mentem az ég alatt, Múzsám, hű lovagod:

Színezgettem, az ám, hány szertelen szerelmet!

Nadrágom fenekén lyuk támadt, jókora.

Hüvelyk Matyi, álomhős, rímeket morzsolva

Mentem. Éjjelre várt a Göncöl fogadója.

Zsongott a csillagok baráti tábora.

Rájuk figyeltem én, útszélre kuporodva:

Szép szeptemberi éj, mikor a homlokomra

A tiszta harmat mint drága bor cseppje gyűlt;

Árnyak vettek körül, mig rímeltem vadul, hát

Még nyűtt cipőmön a pertlit mint líra húrját

Pengettem s féllábam a szívemnek feszült!