Ma Bohème [Hungarian translation]

Bandukoltam, kezem szakadt zsebembe vágva,

bizony kabátom is eszményire kopott.

Mentem az ég alatt, ó, Muzsa, lovagod,

hahó, szivemben mily fényes szerelmek álma!

Jókora luk virult nadrágom fenekén.

Ittas Hüvelyk Matyi, morzsolgattam bolyongván,

rimeim. Tulnan a Nagymedve volt a kocsmám,

és fönn csillagaim suhogtak könnyedén.

S hallgattam őket én az út partján pihenve

szép őszi esteken, mig rászitált fejemre

a harmat, mint a gyöngy, mit újból színe vet;

vagy a fantasztikus árnyak közt zengve rímet,

pengettem, mint a húrt, sebesült lábbelimnek

zsinórját, szivemen nyugtatva térdemet.