Müzik Kutusu [Hungarian translation]

Újra magányosak vagyunk együtt, könnyek közt futunk kifelé a szerelemből,

Ideje kiszállnom minden háborúból, mert páncélom már átlátszó.

Annyira belefáradtam már abba, hogy

Kerestem azt, amiről tévesen azt hittem, hogy elveszítettem.

Mindig ugyanazt a dalt játszom, akár egy megsárgult zenedoboz,

Mikor kinyitottam minden ajtót, mindig azt hittem, most majd más lesz./valami változik.

Magányunk az évek során lassan megpenészedett,

Hiába kérdezem, mit felejtettünk el, mi volt a miénk.

Tudod, a történet mindig ugyanaz,

Bármit is mondunk, mindig visszatérünk a(z) (történet) elejére.

Mindig ugyanazt a dalt játszom, akár egy megsárgult zenedoboz,

Mikor kinyitottam minden ajtót, mindig azt hittem, most majd más lesz.

Olyan vagyok, mint egy lepusztult csehó egy régi kikötőben,

Hiába figyelem magam, elfelejtettem, ki is vagyok.

Mindig ugyanazt a dalt játszom, akár egy megsárgult zenedoboz,

Mikor kinyitottam minden ajtót, mindig azt hittem, most majd más lesz.