Jött és ébresztett a véletlen,
addig jött, még éles lett az életlen.
Láttam minden színét közben,
számban a gyeplő izét untam már.
Hisz eltelt több mint 10 év közben,
mégis a múltam kísért, fullaszt, fáj.
Addig óvtak rég a váratlantól,
bennem álmot szőtt sok álmatlan szó.
Érzem éjről éjre csábít egy fény,
mint a méz a kés hegyén.
Kaptam annyi mindent,
lehet többet is mi jár.
De ha ma könnyen ad az élet,
holnap vissza vesz simán.
Félszegény ki nem él, nem vét hibát.
Annyit óvtak rég a váratlantól,
bennem álmot szőtt sok álmatlan szó.
Érzem éjről éjre csábít egy fény,
mint a méz a kés hegyén.
új nap kelt fel, az enyém.
új nap kelt fel, a remény.
Annyit óvtak rég a váratlantól,
egyre szürkébb minden lélek kontúr.
Bennem álmot szőtt sok álmatlan szó,
itt az álarcon túl!
Annyit óvtak rég a váratlantól,
bennem álmot szőtt sok álmatlan szó.
Érzem éjről éjre csábít egy fény,
mint a méz a kés hegyén.
A méz a kés hegyén.