Krúbi felkel és a világ körülöttem pörög
Kínom örök mert az egyik vesém sír a másik röhög
Élj a mának Krúbika, csússzon le még két feles
Élj a mának nincs bánat ha a pillanatod élvezed
Élj a mának múltad fájhat s a jövőd sem érdekes
De küzdj egy holnapért miben a mának élni érdemes
A múltamból ritkán tanultam
Tudtam hogy hamis, mégis ugyanazt a nótát fújtam
A jelen mindig épp most kezdődik el újra
S mindig csak egy pillanatig tart mégis meguntam
Hogy a holnap hol van azt nem tudom, de keresem
Sok mesét hallottam, de nem igaz a fele sem
Így padlógázzal száguldok hogy lehagyjam a jelenem
Mert érzem hogy a holnap ott lesz ezeken a hegyeken
Túl, a legnagyobb épp fölém tornyosul
Az égbolt beborul a hegyen szörnyű vihar dúl
Mert mindig mikor eleredt az eső elfordultam
S a viharokat elűztem de utolért a múltam
És minden egyes könnyem amit eddig elüldöztem
Közben idegyűlt és most egyszerre mind itt van fölöttem
A kormányt én elengedném hadd mosson el örökre
De mindenki aki törődik velem itt ül mögöttem
Annyira ki nem állhatom hogy megoszlik a fájdalom
Én vállalom a sajátomat cipelem a vállamon
De láthatod te is hogy ha a tiedet is rámrakod
Majd eltűnsz örökre akkor nekem is kell egy támaszpont
És az hogy kire hárul rá az enyém nem én választom
Csak fáj az hogy ha másnak is az álmait elárasztom
Ne várd azt hogy a dolgok miértjére legyen válaszom
Csak elmeséltem én mit érzek egy átlagos másnapon
Tegnap az egész estét átittam
De csak azért mert reménykedem hogy más is van
Nem csak a fagyos tél ami halálig tart
De a szívem jégcsap pedig a nyár itt van
De csak azért fagyos a szívem
Mert túl nagyot csobbantam a vízben több ízben
És bár úszni azt tudok én mégis tovább merülök
De csak azért mert a fény elől elmenekülök
De a fényt csak azért utálom
Mert a vodkámat tisztán jobban kívánom
Mert amit belém töm a tömény tömény üresség
Amit csak azért érzek mert nem szívtam elég füvet még
De csak azért szívok hogy e földön töltött perceim
Elcseréljem egy olyanra hol működnek az elveim
De azok is csak azért működnek a másikban
Mert az egész estét átittam
Bár a térképen nincsen kezdet nincs vég
Mégis keresem a sziget rejtett kincsét
Egyszer csak elérem majd a hegy gerincét
És hogy ha ott sincs Krúbi volt nincs
Bár a térképen nincsen kezdet nincs vég
Mégis keresem a sziget rejtett kincsét
Egyszer csak elérem majd a hegy gerincét
És hogy ha ott sincs Krúbi volt nincs
Éjszaka néha felriadok
Érzem hogy levegőt nem kapok
Görnyedve köhögök de közbe röhögök készültem rá hogy ma meghalok
Éjszaka néha felriadok
Érzem hogy levegőt nem kapok
Görnyedve köhögök de közbe röhögök készültem rá hogy ma meghalok
Zuhanok, zuhanok, hegy tetejéről lezuhanok
Zuhanok, zuhanok, hegy tetejéről lezuhanok
Egy életen át a becsapódásra várva
Szememet lehunyva karomat széttárva