Túl az ábránd mezsgyéjén
Zúg egy folyó észak peremén
Múltad rejtő hullámár
Mi ringat álmod hűs szárnyán
Drága kincsét úgy tárd fel
Mint egy kagylót emlékgyöngyökkel
Szomjas lelked választ vár
Ki nem vigyáz, az pórul jár
Oly lágyan hív; igéző jel
Varázs és dal, mely hozzád száll
De bátor lelked vértezd fel
Erő kell, hogy a tükrét lásd
Túl az ábránd mezsgyéjén
Lelsz egy anyát álmok szigetén
Zúg az ősi hullámár
A közös múlt ott bujkál tán