Aki másokért él
Aki gyermekként nőtt fel
Ködös álmot nem vár
Szeme könnyet sosem ejt
Csak tűr, csak tűr
Oly sok régi mesét nem is hallok meg már
Miért higgy, miért bízz?
Hisz a légbe úgyse ránt a por mit tündér szór!
Még hív az a rég nem hallott szó
Úgy hív, ami szép mondd miért nem jó?
Még hív, még hív, még hív
Úgy bántja lelkem ez a tűz tépte táj!
Tudom várnak engem,
De a föld pusztulását látni fáj, nagyon fáj!
Még hív az a rég nem hallott szó
Még hív, ami szép mondd miért nem jó?
Még hív, még hív
Még remélem, hogy elérem és úgy lesz ahogy rég!
A valóság és a kívánság egy lesz egyszer még!
Szemem láss új csodát, tudom hinnem kell már!
Egyszer boldog voltam!
Mikor áldón hullott rám a por mit tündér szór!
És még hív, megint hív az a szó!
Úgy hív, olyan szép volt és oly jó
Még hív, még hív, még hív az ég!