Egyszer egy fiú voltam,
Meg le nem vágtam a fütykösöm,
És nem növesztettem szőrös koponyát
Makacs tűzből.
Aztán egy lány voltam,
Míg be nem varrtam a lyukam,
És nem növesztettem szőrös szívet sötét vágyból.
De:
Nincs válasz. Csak megadás,
Küld összes akadályodat a tűzbe.
És ne hagyd, hogy lábak jelöljék meg/tapossák területed,
Ne hagyd, hogy kezek fogjanak le.
Egyszer oly szomorú voltál,
Míg el nem vágtad szenvedésed.
Most kérleled magad,
És saját csatáidat vívod.
És egyszer annyira gyenge voltál,
Míg össze nem varrtad sebeidet,
De most már megtanultál énekelni a napról és annak ragyogásáról!
Légy a saját hősöd,
Légy saját megmentőd,
Küldd összes szenvedésed a tűzbe.
És ne hagyd, hogy lábak tapossák területed,
Ne hagyd, hogy kezek fogjanak le.
Ne hagyd, hogy lábak tapossák területed,
Ne hagyd, hogy kezek fogjanak le.
Ez mind a tiéd (és a miénk).
(Egy, két, há') Ez mind a tiéd.
(Ne hagyd, hogy lábak tapossák területed)
Ez mind a tiéd.
(Ne hagyd, hogy kezek fogjanak le)
Légy a saját hősöd.
(Ne hagyd, hogy lábak tapossák területed)
Légy saját megmentőd.
(Ne hagyd, hogy kezek fogjanak le)
Küldd összes szenvedésed a tűzbe!
Ne hagyd, hogy lábak tapossák területed,
Ne hagyd, hogy kezek fogjanak le.
Ne hagyd, hogy lábak tapossák területed,
Ne hagyd, hogy kezek fogjanak le.