Egyedül emlékezve
Amíg a másodpercek múlnak
Nem tudom, hogyan leszek képes elfelejteni téged
Esik az eső az ablakban
Kirajzolva a pillantásod
Egy pillanat az örökkévalóság.
Belefáradtam az álmodozásba nélküled
Összezavar a valóság
És nem tudom, hogy vissza fogsz-e jönni
Hogy szeress és várj rám
Anélkül, hogy bármi mást kérj tőlem
Ha igaz lehetne
Már nem lenne sötétség.
Minden történetben van egy vég
Minden szerelemben van szívfájdalom
Minden találkozásban van egy illúzió
Mi oly magányos és különböző emberek vagyunk
Pirkandi veled a halálig.
És nem tudom, hogy vissza fogsz-e jönni
Hogy szeress és várj rám
Anélkül, hogy bármi mást kérj tőlem
Ha igaz lehetne
Már nem lenne sötétség.
És nem tudom, hogy vissza fogsz-e jönni
Hogy szeress és várj rám
Anélkül, hogy bármi mást kérj tőlem
Ha igaz lehetne
Már nem lenne sötétség
Csak fény gravitáció nélkül
Ha igaz lehetne
Már nem lenne sötétség
Már nem lenne sötétség.
Egyedül emlékezve
Amíg a másodpercek múlnak
Nem tudom, hogyan leszek képes elfelejteni téged