Lullaby [Hungarian translation]

Csíkos lábakon jön a pókember

gyengéden,az esti nap árnyékain át

a szerencsés halott ablaka mellett lopakodva

keresve az ágyában remegő áldozatát

kutatva a félelmet a gyűlő komorságban és

hirtelen! Egy moccanás a szoba

sarkában! És semmit sem tehetek,

amikor rájövök,hogy ma este én leszek

a pókember vacsorája

Halkan nevet és a fejét ingatva surran

közelebb,most még közelebb az ágy lábához

és az árnyéknál is gyengédebben és a legyeknél gyorsabban

a karjai átölelnek és a nyelve a

szememben "maradj csendben,maradj nyugodt,maradj halk drága fiam ne szenvedj ennyire,vagy csak jobban foglak szeretni, mert már túl késő van a szökéshez,vagy

felkapcsolni a lámpát,a pókembernek ma te leszel a

vacsorája"

És úgy érzem,mintha ezermillió didergő szőrös lyukacska falna fel, és tudom,hogy reggel a reszkető hidegben fel fogok ébredni,

és a pókember örökké éhes..