Hé, Lucy, emlékszem a nevedre,
Hagytam ma egy tucat rózsát a sírodon,
A fűben térdelek, elsöpröm a leveleket,
Csak azért jöttem, hogy beszéljünk kicsit, van néhány dolog, mit el kell mondanom.
Refrén:
Most, hogy vége van, csak tartani akarom őt,
Az egész világot odaadnám, hogy lássam,
Az a kis darabka Mennyország vissza nézett rám.
Most, hogy vége van, csak tartani akarom őt,
Együtt kell élnem döntéseimmel,
És ma nem tudok együtt élni önmagammal.
Hé, Lucy, eszembe jutott a születésnapod.
Azt mondták, fejezzem be, hogy a neved mondogatom.
Tudom, mindent máshogy csinálnék, ha volna rá esélyem,
De minden, amit tehetek, hogy odaadom ezeket a rózsákat,
De ezek sem segítenek abban, hogy jóvátegyem (a múltat).
Refrén
Itt vagyunk, a karjaimban vagy,
Soha semmit sem akartam még ennyire,
Itt vagyunk, ez egy teljesen új kezdet,
Éljük azt az életet, amink lehetett volna.
Én és Lucy kéz a kézben sétálunk,
Én és Lucy, sose érjen véget,
Egy másik pillanatban a szemeidben
Meg foglak látni egy másik életben, a Mennyországban,
Hol sosem fogunk elköszönni egymástól.
Refrén
Itt vagyunk, a karjaimban vagy,
Itt vagyunk, ez egy teljesen új kezdet,
Együtt kell élnem döntéseimmel,
És ma nem tudok együtt élni önmagammal.
Én és Lucy kéz a kézben sétálunk,
Én és Lucy, sose érjen véget,
Együtt kell élnem döntéseimmel,
És ma nem tudok együtt élni önmagammal.
Hé, Lucy, emlékszem a nevedre...